A nagymamám nagyon szeret mindenféle kis csipkecsodát, sapkát, pulóvert, meleg kesztyűt készíteni, sok sok éven ez volt a mestersége, így gyakran előfordult az, hogy születésnapokra, névnapokra egy-egy ilyen darabbal lepett meg és persze mindig elmondta: tedd el, kisunokám, gyűjtsd a csipkéket, ez lesz majd a hozományod:) Ha jól tudom, most is épp nagy csipkéken dolgozik, egyet egyet készít mind a négy unokájának.
Gyerekkoromban nem tudtam értékelni a hozománynak való csipkét, persze a gesztus mindig jól esett, de nemrég előkerült a több, mint húsz darabos kollekció és kettőt azonnal ki is tettem a kedvenc vázáim alá.
A kilencvenes évek elején divatosnak számított a horgolt csipkegallér, legalábbis a családunk nőtagjai előszeretettel díszítették vele a csinosnak nem mondható pulóvereket, bár emlékeim szerint a végeredmény sem volt mindig sokkal szemetgyönyörködtetőbb. Egyébként a csipkegallér nagy múlttal rendelkezik, a XVII. századi férfidivatban találhatjuk meg első nyomait, persze később a hölgyeknél is teret hódított. Keressünk rá bátran a Victorian style clothes kifejezésre vagy nézegessünk vintage ruhákkal foglalkozó blogokat (pl. liebemarlene.com), itt a "vintidzs" megszállott rajongói, akár be is szerezhetnek néhány valóban egyedi ruhadarabot.
No, de visszatérve a horgolt csipkegallérhoz, a hozományos ládikóban a terítők, kis és nagy csipkék mellett találtam néhány szép gallért is, gondolat gondolatot követett és máris megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha egy régi és kidobásra szánt felsőmet "felújítanám" egy ilyen gallérral. Fekete-fehér viktoriánus hangulat a javából, nem is kellett hozzá más, csak a régi, megunt, de meg használható felső, tű, cérna és persze a gallér. A végeredményt a képeken láthatjátok. Sajnos még nem volt alkalmam arra, hogy felvegyem, ugyanis gondjaim támadtak a felső szabásával kapcsolatban, de a gallér-rész szerintem tökéletes (csak, mert a gallérok szépek:)
(Neked volt vállon ülő csipkegallérod?)
(Photos: Peti.)
