Helyettem beszéljenek inkább képek...

Rég nem csodálkoztam el ennyire egy kolleció láttán, mint tegnap este, amikor a 2010-es tavaszi/nyári Valentino showt néztem (tudom, ez meg a párizsi divathét ideje alatt történt, de néha kicsit lemaradok, ami a legújabb kollekciókat illeti). Előbb a különleges színű és izgalmas, könnyed szabasú ruhákra lettem figyelmes, aztán jött a libabőr, a cipők. Gyorsan ki is derítettem, hogy Phillip Treacy kalapkirály bámulatos zsenialitását dícsérik ezek a cipők.

Bár megfogadtam, hogy ezt a blogot nem a legújabb trendelemek bemutatására használom fel, úgy érzem, hogy ez kihagyhatatlan, mert nagyon eredeti, a valóságtól teljesen elrugaszkodó képzeletvilágot teremt.

Néhány darab a legszebb ruhákból....




...és a cipők...

*Cipők: http://freewayshoes.com/valentino-springsummer-2010-shoes/
*Ruhák: http://www.millionlooks.com/outfits/pfw-valentino-spring-summer-2010/

Szemetelünk, szenvedünk

Milyen kegyetlenül le tud súlytani néha az az érzés, hogy oké, inkább lapozzunk, na ilyenkor szép erőt meríteni P. J. Harveyból, csak mert ő megmondja az igazat...de most ez sem olyan kerek.






(Kép: www.ringohaveabanana.blogspot.com *tokjó az a sárga körömlakk.)

Sorok, szavak

Csak nemrég jöttem rá, milyen vak is voltam sulis koromban, hogy nem értékeltem eléggé Ady szerelmes verseit. Na jó, nem leszek ilyen szigorú magammal szemben, mondjuk úgy, hogy nem voltam elég érett hozzájuk. Bár ezt több könyvvel, verssel, novellával kapcsolatban is így éreztem, évekkel később egészen más mondanivalót olvastam ki belőlük. Kissé közhelyes leszek, de ezeket a verseket is másképp értelmezem, más érzést váltanak ki belőlem és megnyugtatják a lelkem, ha úgy érzem, nincsenek a helyükön a dolgok. Ennek ma este is így kellene történnie.

Loveable, wearable, heartable

I'd gladly wear black skinny jeans with low cut boots and I'd also like to have leopard flats to wear them at home, longing so badly for showing them around in springish weather. And hell yeah, I need another photosession!!! [Any photographers free some time around??]

Kelli Lumi at Dior Fashion Show


Elle Street Chick Daily

És pont.

Egy ideje már felírom a kínosan rímelő szópárokat, kisebb mánia lett úrrá rajtam, de amolyan kreativitás-gyakorlatnak tekintem, a blogcím is ennek a végterméke. Szóval, ha legalább 50 ilyen rímet kitalálok, indítok egy új blogot, ami csak erről fog szólni. Vagy ez nem is olyan jó ötlet? :))



Hogy ne legyen ilyen képtelen ez a bejegyzés, itt ez a kép Hanne Gaby Odiele-ről, az egyik kedvenc modellemről, na jó, az túlzás, hogy a kedvencem, de annyira fura, csúnyácska arca van, hogy az szinte már tündérien bájos. A plágiumért pedig ne vessen rám senki követ, de nem tudom már, hol találtam ezt a képet, vagy azt, hogy milyen tervező ruháit viseli, de a cipőt imádom, a nacit imádom, az összhatás különleges. És pont.

Senses, scents, sentences

I can remember a particular year in which spring was especially beautiful with all kinds of feelings in my heart (Haha, what a poetic spirit I have at this hour). But all it's true and I can still evoke the mood I was in those days, and the air smelled not only of blossoming trees but rioting melodies as well. I think that was the time I started listening to indie, thanks to a guy who several months before that moment surprized me with a song called Evil ("Rosemaaaaary, heaven restores you in life"). I still remember that one afternoon while walking home from the university and listening to this song again and again and having such an easy heart, feeling perfectly happy for the song, the mood, the sunny-spring-ish weather-mood medly moment.
It's funny how certain tunes can generate a so-called "perfect moment" feeling (I have to come up with a better, more personal denomination though) and then making that tiny moment unforgettable. With this blended musical impression I still have a sour throat and eyes filled with tears listening to a tender indie made by Interpol. Just think about it :).